NemRadik

Nem radikális? Vagy nemzeti radikális? Létezik olyan, hogy nem radikális nemzeti radikális? Gondoljunk utána!

Tessék csatlakozni!

Archívum

2011.03.03. 17:29 Nemradik

Iskolakötelezettség – 15 éves korig

Nincs róla mit mondani. Véleményem szerint – ha igaz, ha nem – az ötlet is önmagáért beszél. Valaki piásan álmodozott és most véletlenül kikerült a nép elé az ötlet.

 

De. De lehet, hogy a probléma, amelynek kezelésére az ötlet megszületett, létezik. Természetesen az, hogy 15 éves fiatalok eldöntsék, hogy most ők tanulni vagy dolgozni akarnak, elég abszurd dolog, hogyan dönthetnének jól? Sehogy.

 

A jelenlegi probléma viszont nem ez, hanem, hogy a mai huszonéves fiatalok nagyon jól tudják, hogy mit akarnak, illetve inkább, hogy mit nem: dolgozni. Amikor leültem, hogy ezt a posztot megírjam, még biztos voltam benne, hogy a Fidesz ötletét le fogom szólni – a kezdésből gondolom, látszik, de átírni már nem fogom. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Az alapgondolatból – hogy 15 évesen dönteni kell, hogy munka, vagy iskola – egészen jó irányba is el lehet indulni.

 

Szóval visszatérve a mai fiatalokhoz: többségük a középiskola után főiskolára, egyetemre megy. Sajnos nem azért, mert oda valók. Az előző kormányok sorozatos rossz döntései nyomán ma szinte mindenkit felvesz valamilyen felsőoktatási intézmény, attól függetlenül, hogy a hallgató képességei megfelelőek-e. És nagyon sokszor nem megfelelőek - ha az ember beül egy-egy szemináriumra, szörnyű csapásként fogja értékelni az ifjak egy-egy megszólalását, olyan problémákról nem is beszélve, hogy milyen sokba kerül fenntartani a sokszor „zs” kategóriás intézményeket.

 

A hallgatók felkészületlenek és mára már oda jutottunk, hogy mintegy társadalmi szerződést alkotva az előadókkal, egyfajta kölcsönös színvonalcsökkentésbe kezdtek. Egyfelől, minél több diák, annál több pénz – tehát nem éri meg kirakni a nem odavalókat-, másfelől a tanárok közti versengés –nyilván ahhoz a tanárhoz mennek a diákok, ahol könnyebb teljesíteni a kurzust- odáig züllesztette felsőoktatást, hogy egyes Egyetemeken már a tanszékvezetők „járőröznek”, hogy biztosítani tudják az oktatás minőségét. És ez magától nem fog javulni, főleg, hogy kis híján több a meghirdetett hely, mint az érettségiző fiatal, tehát már nem azért megy a verseny, hogy Pistike bejusson az egyetemre, hanem, hogy az utolsó léha tahót is megfogja az egyetem.

 

Talán, ha a fiataloknak 15 évesen dönteniük kéne, akkor jobban kezelhető lenne a helyzet. Egyfelől az oktatásban maradóknak teljesíteniük kéne – különben kiteszik őket, hiszen már nem kötelezős 18 éves korukig tanulniuk – és persze nyilvánvalóan sok olyan tanuló is kikerülne a rendszerből, aki csak melegedni jár be az iskolába. Azt pedig ugye ne az állam pénzéből tegye, akkor inkább dolgozzon – mondjuk, itt hívnám fel az illetékesek figyelmét, hogy ehhez munkalehetőségre is szükség van…

 

Másfelől sokkal pozitívabb hatást gyakorolna azokra a tanulókra, akik a munkát választják – és minden bizonnyal csalódva választásukban – néhány hét, hónap után kérik, hogy mégis tovább tanulhassanak. Ők lesznek a jolly joker, ugyanis nincs annál elszántabb tanulók, aki tudja (!), hogy nincs más esélye, csak a megszerezhető tudás és ezért százszorta motiváltabb lesz, mint azok, akik csak kényelmi szempontból, vagy anyuci pénzéből/nyomására választják gondolkodás nélkül a tanulást a munka helyett.

Köszönöm a figyelmet!

1 komment

Címkék: oktatás politika fidesz iskolakötelezettség


2011.03.02. 16:44 Nemradik

Nem Radikális? Nemzeti Radikális? - avagy miről írok...

Mi a különbség a mai fogalmaink szerinti „nemzeti radikális” és e fogalom szó szerinti jelentése között?

Ezt a kérdést bizonyosan nem én fogom megválaszolni, legalábbis nem ilyen terjedelemben. Már a wikipédián is gondokat okoz megfogalmazni, hogy ki kivel van, nem hinném, hogy olyan egyszerűen el lehetne választani egymástól a szélsőségeseket és radikálisokat, hogy ezen a néhány hasábon meg körül lehessen írni, miben különböznek egymástól.

Sokkal érdekesebb lenne megkérdezni, hogy létezhet-e olyan program, amely radikális és mégsem cigányok, zsidók, melegek vannak zászlójára tűzve, tehát nem kicsinyes populizmussal próbál előtérbe kerülni, soha el nem fogadható reakciókkal megfűszerezve.

Másik érdekes kérdés, hogy Magyarország jelenlegi pártjai vajon nyitottak lennének-e egy olyan új szervezetre, amely valódi problémákkal hozakodik elő és valódi megoldási javaslatokat tesz? Vagy jobbról, balról megkapná a náci, illetve zsidó-bérenc jelzőt?

El tudja-e a kedves olvasó képzelni, hogy ma egy nemzeti párt szélsőségektől mentes radikális politikát folytasson? Nemzeti, mert fő szempontja mindig a Magyar Nemzet felvirágoztatása, szélsőségektől mentes, mert elutasít mindenféle faji alapon jelentkező megkülönböztetést, mégis radikális, mert betartatja a Magyar Köztársaság törvényeit, sőt kiutat keres a nyugati világ válságának viharaiból?

El lehet ezt képzelni, vagy örökre megelégszünk a nyuggerezéssel, fasisztázással, zsidózással, kommunistázással?

Elsősorban ezekre és hasonló kérdésekre keresem a választ, s bár nem szánom egyfajta „megváltó-blognak”, azért remélem, hogy ha akad egy-egy használható ötlet, akkor befolyásolni lehet vele akár csak egyetlen ember szemléletmódját, hozzáállását. Tulajdonképpen már az is előrelépés, ha elmélkedünk, gondolkodunk kicsit bizonyos kérdéseken.

Persze csak akkor, ha még vannak olyan emberek, akik ilyen apró-cseprő ügyekkel is hajlandóak foglalkozni az olyan nagy ügyek, mint a dohányzás betiltása mellett…

Végül néhány szó magamról: Nem vagyok bértollnok. Éltemben két pártnak voltam tagja, de jelenleg nincs olyan párt Magyarországon, akivel elégedett lennék. Ami a legfontosabb: nem azért írok ide, hogy győzködjek embereket, hanem azért, hogy más perspektívából is láthassam az olvasók által a saját elképzeléseimet. Ennyi elég is lesz rólam.

Jó szórakozást mindenkinek!

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása